„A“ NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA
2026. március 15.
Jézus – a világ Világossága – töltsön el minket, valamint Szeretteinket tanításának és szeretetének fényével!
Olvasmány: 1Sám 16,1-13a
Szentlecke: Ef 5,8-14
Evangélium: Jn 9,1-41
A Nap mindig süt, akkor is, ha felhő takarja el. Ugyanígy vagyunk Isten szeretetének a fényével: akkor is árad ránk világossága, ha bármilyen betegség, próbatétel, kereszt nyomasztja vállainkat. A vakonszületett meggyógyítása kapcsán eszünkbe juthat szemünk világa, amely mindennél drágább, hiszen régen – szüleink, nagyszüleink – ha ránk bíztak valamit vagy valakit, azt mondták: „Vigyázz rá, mint szemed fényére”!
A szem mérhetetlenül tökéletesebb, mint a világ legmárkásabb fényképezőgépe, mert egy pillanat alatt plasztikusan kidomborítva, színesen közel és távol, egyaránt tisztán, beállítás nélkül és élesen mutatja az elénk táruló tárgyakat és élőlényeket. Tudjuk, hogy a fény nem más, mint elektromágneses hullám. A színkép az elektromos áram legkisebb rezgésétől kezdve a legnagyobb kozmikus sugárzásig tart. Közben találhatók a rádió-, hő-, fény-, ultraviola-, röntgen- és gammasugarak. Az infravörös tartomány és az ultraviola sugarak között található az a kis terjedelem, amit szemünk érzékelni tud. Ha az elektromágneses színképet lineárisan fel tudnánk jegyezni, akkor az egy 483 000 km hosszú skálára férne rá. A szemünk által érzékelhető rész ebből mindössze 2, 5 cm-t tenne ki. Tehát voltaképpen azt mondhatjuk: csaknem vakok vagyunk. Érzékeléseink céljából rászorulunk olyan segédeszközökre, mint az oszcilloszkóp, mikroszkóp, teleszkóp. Ahol csak vízcseppet látunk, ott a tudós a mikroszkóp alatt mozgó élőlények egész világát fedezi fel. Ahol csak egy „dolgot” vettünk észre, ott a költő, a művész egy nagyobb, szebb valóság megnyilvánulását látja.
A szem nemcsak arra való, hogy nézzen, hanem arra, hogy lásson is. Látni és csodálni Isten teremtett világát, és hálát adni érte minden nap.
A látáshoz elég a szem, de ahhoz, hogy meglássak valamit, bölcsesség is kell. Szememmel látom a diófát, de ha meglátom benne a bölcsőt, az asztalt, és a koporsót, akkor valóban látó ember vagyok.
A látáshoz elég a szem, de ahhoz, hogy valamit belássak, alázat szükséges. Alázattal belátni, beismerni, hogy hibáztam, elhamarkodottan ítélkeztem, bizonyos dolgokat újra kell gondolnom.
A látáshoz elég a szem, de ahhoz, hogy túllássunk a dolgokon, eseményeken, a hit látásmódja ad segítséget. Ha valaki vak a láthatatlan világ iránt, ez azt jelenti, hogy kívül esik a tudás teljességén, a teljes realitás megtapasztalásán, ami nem egyéb, mint a világ Istenben és Isten a világ szívében. Jézus túllátott a szenvedés borzalmán, amikor a kereszten felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) Szt. István diakónus ugyanígy, amikor megkövezése közben már látta a „megnyílt eget” (ApCsel 7,56)
Helen Keller (+1968) amerikai aktivista, előadó 19 hónapos korában egy titokzatos, rejtélyes betegség következtében megvakult és megsüketült. Mégis megtalálta a Fényt, a világ Világosságát. Ő mondta: „Isten a fény a nagy sötétségben”! Vallomása szerint vakságának, süketségének köszönhette, hogy megismerte Istent. Ezért igaz, hogy az igazi látást nem a szemünk, hanem hitünk adja.
Heti útravaló: Naponta köszönjem meg Istennek a testi látást! Imádkozzak azért, aki környezetemben szellemi sötétségben él, még nem jutott el a hit világosságára!
