„B“ NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

 

2024. március 17.

 

Jézus Krisztus – az értünk földbe hullott búzaszem – segítsen, hogy másokért élhessünk!

 

Olvasmány: Jer 31,31-34      

Szentlecke: Zsid 5,7-9           

Evangélium: Jn 12,20-33

 

„Minden ember valaki másért születik” – mondja egy afrikai közmondás. Más szavakkal: élhetünk egyedül vagy házasságban, csak az önző, elszigetelt ember hibázza el életét.

Jézus az őt kereső és látni szerető görögöknek a búzaszem hasonlatával mutatkozik be, amelyet önmagára alkalmaz. Aki Jézushoz közel akar kerülni, aki jobban meg akarja Őt ismerni, annak el kell merülni megváltói szenvedése és halála titkának szemlélésében. 

Akárhányszor kerül a kezembe, mindig elgondolkodtat Kovács Margit (+1977) keramikus, szobrász csodálatos műve a „Mag” c. domborműve. A kép legalján egy ember látható, aki meghalt és eltemetik. Az ő teste egy búzaszemhez hasonlít. Abból nő ki a búzaszál. A kép jobb alsó sarkában egy férfi és egy asszony látható. A férfi veti a búzát, az asszony szeli a kenyeret. Középen látható az új hajtás, az új búzaszál, amely a földbe elvetett búzamagból fejlődött ki.  A kép bal felső részében szintén az apa és anya, amint kisgyermeküket etetik az új kenyérrel. A kép üzenete: a halálból új élet támad. A búzaszem meghal ugyan, de új búzakalászokat terem. A kép számunkra Jézus Krisztus halálát jelképezi. Ő is engedi, hogy halálát követően a földbe temessék, de új életre támad.

Kovács Margit hattyúdala egyébként a hollóházi templom kálváriája volt, amellyel elbúcsúzott földi életétől. Sejtjei már szétesőben voltak, sokáig birkózott a gyilkos kórral törékeny testében a halállal szembenézve. Jézus szenvedéstörténetében a szorongás, a fájdalom, a könnyebb napokban földerengő remény szivárványszíneiben saját keresztútját, végzetét mintázta meg.

 

A búzaszemnek két lehetősége van: vagy egyedül marad, vagy földbe kerülve sok termést hoz. Melyiket válassza? Ára van mindkettőnek. Válassza a szűk, terméketlen egyedül maradást, vagy a sokat ígérő önfeláldozást? Nem ugyanaz a halál, de halál várja itt is, ott is. Ha öncélúan akar élni, az önzés páncélja egyre jobban összeszűkíti, kiszárítja, kiöli életét, a csíra reménye nélkül.

 

A sokszoros termésnek viszont félelmetesen nagy ára van. A földbe esni. Sötétbe, csendbe, magányba. Várni az elhalást. – Fájó az egyedüllét, riasztó a sötétség, nyugtalanító a csend. Fél a gabonaszem? Lehetnek kétségei? Biztos benne, hogy elhaló létéből új élet sarjad? Honnan veszi az erőt az önfeláldozásra? Honnan a türelmet a hosszú várakozásra? Ezek már nem a búzaszem gondjai. Ha átadja magát a föld életet fakasztó erejének, biztos lehet abban, hogy sötétsége fénnyé, csendje reményteljes ígéretté, egyedülléte bőséges életté válik.

 

Sokszor minket is megrémít a búzaszem sorsa. A sötét, az egyedüllét, a csend. Néha színesebb, változatosabb szerepekről álmodozunk. Keressük ezeket, és törtetünk utánuk. A káprázat jobban hatalmába kerít, mint a bő termés ígérete. De az eredmény ilyen esetekben lesújtó: terméketlenség, beszűkülés, görcsök. Ezek szorongatják életünket és terelik nem az életet hozó, hanem a megsemmisítő halál felé. Az életünk úgyis rámegy valamire. Rámegy az önzésünkre, őrült vágyainkra, elpusztítjuk testünket és lelkünket, és vár ránk az ijesztő öregség. Jézus azt tanítja: szeretteidre menjen rá az életed! Az emberek éljenek belőled. Értük próbálj meg áldozatot hozni.

 

Tanulmányozták haldoklók utolsó gondolatait, mondatait. Egyikük sem mondta: „De kár, hogy nem dolgoztam még többet”! – „Sajnálom, hogy ilyen kevés pénzt kerestem”! – „Milyen kár, hogy nem nagyobb házat építettem”! Majdnem mindegyik válaszában előfordult: „Bárcsak több időt tölthettem volna veletek”! „Bárcsak jobban megbecsültelek volna téged”! „Bárcsak jobban kimutattam volna irántad való szeretetemet”!

 

Szent XXIII. János pápa (+1963) ezt nyilatkozta egy alkalommal: „Szeretnék naponta egy búzaszemet elvetni Isten szántóföldjén. Ha eljön a termés ideje, valaki majd learatja: akár én, akár más”. Jó volna naponta elvetni a megértés, türelem, biztatás, bizalom, gyengédség, tapintat, elfogadás, megbocsátás búzaszemeit elvetni Isten szántóföldjébe, hogy környezetünkben meghozza gyümölcsét. Jézus áldott búzamagként elvetette istenemberi életét a történelem barázdáiba. A mi közreműködésünkön is múlik, hogy hányszoros termést hoz!

 

Heti útravaló: A héten, ha kenyeret veszek a kezembe, gondoljak néha arra, hogy milyen változásokon ment át a búzaszem, amíg tápláló kenyér lett belőle. Köszönjem meg Istennek ezt a csodát, és kérjem kegyelmét, hogy szeretetem táplálék legyen mások számára!

  

Joomla Templates: from JoomlaShack