„C“ ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP
2025. január 19.
Az Úr határtalan jósága töltse el szívünket legalább olyan örömmel, mint amilyen a kánai menyegzőn volt!
Olvasmány: Iz 62,1–5
Szentlecke: 1Kor 12,4–11
Evangélium: Jn 2,1–11
„A legegyszerűbb borágy a füstölt szalonna kenyérrel és zöldpaprikával. A legegyszerűbb, de ugyanakkor a klasszikus borágy, amelynek nagysága, míg bor terem, soha el nem múlik… Minden esetben előbb egyél, legalább néhány szem diót, mogyorót vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik”. Hamvas Béla (+1968) író az egyik könyvében (A bor filozófiája) c. művében írja ezeket. Alcíme lehetne: Az ateisták imakönyve, melynek mottóját az író így határozta meg: „Végül is ketten maradnak, Isten és bor”.
Ilyen és ehhez hasonló kijelentések találhatók ebben a könyvben, amelyből első olvasásra kitűnik, hogy ez az ember valóban nagyra értékelte Isten ajándékát, a bort. Nekem legjobban a bor szertartástana c. fejezet tetszik, mert ünneppé avatja a borivást. Ezt nem érti meg az, aki nyakra-főre vedeli, aki nem tud mértéket tartani. A bor nem egy ital a sok közül, hanem az öröm itala. A zsoltáros ezt írja erről a nedűről: "megvidámítja az ember szívét" (104,15). Ebben az elbeszélésben - amely Jézus első csodáját írja le - sok fenséges titok moraja hallatszik, mint kagylóban a tengereké. Vegyük sorra ezeket:
· Jézus első csodáját egy lakodalomban viszi végbe. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy az öröm és a házasság pártján áll. Az Úr örül az ember örömének. Megáldja és megszenteli a férfi és a nő életre szóló, felbonthatatlan szövetségét: a házasságot.
· Megáldja a házasságkötést és a házasokat. Jelzi, hogy később is ott áll majd a házastársak mellett: ha fogytán a boruk, az indulás jókedve, az egymásra találás öröme, Ő a vizet is borrá változtatja, a hűséget, a hétköznapok apró áldozatait, s ez a bor jobb lesz az előzőnél.
Nem az a törvényszerű útja a keresztény házasságnak, hogy a kezdet jókedvű, boldog napjaira vagy esztendeire fáradt és szürke évtizedek köszöntsenek. Épp ellenkezőleg. A magától adódó öröm és kedv ajándékait megsokszorozza a kegyelemből születő boldogság és lelemény.
· Ahová Jézust meghívják, ahová Ő betér, ott változás, átváltozás történik. Nemcsak a víz változik borrá, hanem az ember is mássá, és az élete is értékesebb lesz. Jézus változtatja át keserűségünk, gondjaink, szomorúságunk vizét az öröm és a boldogság borává. Jézus pedig nem fukarkodik. Az átváltoztatott víz mennyisége minimum 480, maximum 720 liter lehetett. Ennyi fért ugyanis a kőedényekbe, attól függően, hogy két, vagy három mérősök voltak.
· Jézus Mária kérésére tesz csodát. Mintha maga tanítana a Szent Szűz tiszteletére, közbenjáró tevékenységére. Az első mondatot: „Nincs boruk” – Jézushoz intézte érdekünkben, a másodikat: „Tegyétek, amit mond” - hozzánk intézi Jézus ügyében. Mária kulcsszerepet játszik az evangéliumban: jelen van, szemléli Fiát, szót szól mások érdekében nála, csendesen befogad, hallgat, engedelmeskedik. Így a keresztény tanítvány példájává és mintájává válik mindenki számára.
Jézus első csodája nemcsak a többi csodára utal, hanem arra is, aki a csodák mögött van: Istenre. Aki felismeri, hogy a csoda – jel, azt is megérti, hogy Isten kézzelfoghatóan működik ebben a világban, mert Ő viszi végbe a nagy átváltozásokat. Jó lenne, ha ezek ismétlődnének. Jézus sem csupán a vizet változtatta borrá, hanem az utolsó vacsorán a bort szent vérévé. Adja Isten, hogy mi is minél többször megtapasztaljuk az átváltozás, átlényegülés örömet adó boldogságát, ahogy a fent említett író mondja:
„A víz az őselem. Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla transzszubsztanciáció, (átlényegülés) amelyet itt a földön át kell élnünk”.
Heti útravaló: Étkezés előtti, utáni imádságunkkal adjunk hálát Teremtőnknek az ételért, italért! Köszönjük meg, hogy a bort választotta az Oltáriszentség egyik anyagául, így lelki táplálékot készített nekünk!
