„A“ ÚRNAPJA
2026. június 7
Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus erősítsen minket életutunkon!
Olvasmány: MTörv 8,2–16
Szentlecke: 1Kor 10,16–17
Evangélium: Jn 6,51–58
Isten útjai néha nem megszokottak, hanem furcsák, érthetetlenek és kifürkészhetetlenek. Adva van egy belga apáca, egy cseh katolikus pap, aki kétkedik a hittitkokban és IV. Orbán pápa. Mi köze ennek a három személynek egymáshoz?
Lüttichi Szent Juliannának 1209-ben látomásai voltak, amelyekben a fényes teliholdat látta megtört sugarakkal. Isteni látomásaiban megkapta a magyarázatot is: a fénylő hold az egyházat szimbolizálja, a megtört sugár pedig egy ünnepnek a hiányát. Az ünnep tárgya: Krisztus Testének és Vérének az ünnepe. Az apácából aztán 1230-ban priornő lett, és felfedte látomásainak titkát Pantaleon Jakab püspöknek, a későbbi IV. Orbán pápának, aki – 34 évig semmit sem tett ebben az ügyben.
1263-ban azonban valami mégis ráirányította a figyelmét. Feljegyzések szerint 1263-ban egy Rómába tartó cseh pap utazott át a városon. A prágai Péterként emlegetett papot, miközben szentmisét mutatott be, kétségek gyötörték afelől, hogy az ostya valóban Krisztus testévé változik-e? Az átváltoztatás pillanatában a prágai pap megdöbbenve vette észre, hogy az átváltoztatott és megtört ostyából vércseppek hullottak a korporáléra, az oltárra, sőt még a márványpadló néhány köve is véres lett. A bolsenai hívek a bevérzett oltárkendőt körmenetben vitték IV. Orbán pápához, aki éppen a közeli Orvietoban tartózkodott. A pápa, miután 1264. augusztus 11-én meggyőződött a történtek hitelességéről, szeptember 8-i dátummal bullát adott ki (Transiturus), amellyel elrendelte Corpus Domini, Úrnapja ünnepét. Tehát ennek a három különböző személynek köszönhetjük Úrnapját.
A szentségtartó, vagy Úrmutató (monstrancia) a Nap sugaraira emlékeztető formát vesz fel. A sugár koszorúzta forma közepén ott az üveggel óvott nyílás, amelyben a Szentostyát holdsarló alakú foglalat („holdacska”, lat. lunula) tartja. Milyen érdekes egybeesés: Szt. Julianna látomásában is a hold szerepelt. Formaváltozásai ellenére a szentségtartó mindenkor Mária-jelkép is egyben. Azt példázza, hogy Jézus testének első tartója, hordozója a Szűzanya teste volt. A kezdetlegesebb edényforma szimbolikus jelentésére a lorettói litánia ezen Mária-megszólítása vet fényt: „Tiszteletes Edény”!
Úrnapja első üzenete: a szeretet akkor igazi, ha nem szűnik meg. Istennek nem szűnt meg az emberiség iránti jósága, miután megtörtént a bűnbeesés, mert gondviselésének számtalan jelével igazolta, hogy nem hagy magunkra minket.
A megtestesülés idején a szeretet emberré változtatta az Istent. Szeretetének intenzitása, mélysége, hűsége ugyanolyan maradt. A megváltás kínszenvedéstől izzó drámájában sem vonta vissza szeretetét az Isten, mert így akarta tanúsítani: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)
Amikor Jézus visszatérni készült Atyjához, nem tűnt el örökre, hiszen az átváltoztatott Kenyérben és Borban, az Eucharisztiában nemcsak szeretete, hanem Ő maga is velünk maradt a világ a világ végéig. Szeretetének hatalma, a Szentlélek ereje átváltoztatja a kenyeret és a bort. Aki képes volt parancsolni a háborgó tengernek, aki a vizet borrá változtatta, annak valóban van hatalma az Anyag felett. Isten számára nincs lehetetlen. Ráérzett erre az egyszerű nép, amikor a mesékben ilyen kifejezéseket olvasunk: „Forgasd meg ezt a gyűrűt, fújd meg ezt a sípot, lobogtasd meg ezt a kendőt, és én a világ másik végéből is melletted leszek”.
Egy mai ifjúsági ének arról szól, hogy az Eucharisztia táplál, békét ad és krisztusivá formál minket. Kérjük Jézust, aki az Eucharisztiában jelen van:
„Tápláló szent Kenyér,
tápláló drága Vér,
betölti szívemet a Végtelen.
Békémnek záloga,
lelkemnek otthona,
formáld át életem,
légy velem”!
Heti útravaló: Ha kenyeret veszek a kezembe, imádságommal áldjam és köszönjem meg az Úrnak, hogy ez az Eucharisztia egyik anyaga! Ha módomban áll, vegyek részt egy hétköznapi szentmisén is!
