VASÁRNAPI GONDOLATOK

 

"B" ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP - Mk 8,27-35

 

Szenvedés létezik felemelkedés nélkül, de nincs felemelkedés szenvedés nélkül.

A mondat első fele azt jelzi: szenvedhet valaki úgy is, hogy türelmetlenkedik, idegeskedik, Istent okolja mindenért, és közben a rá nehezedő teher agyonnyomja. A mondat második fele arra utal, hogy aki észreveszi a szenvedésben a lelkét formáló erőt, annak megnyílik az út a próbatétel legyőzéséhez, és ami gátolta, az javára válik.

 

Jézus számára a felemelkedés alászállással kezdődött. A mennyország boldog világából lejött, hogy teljes mértékben részese legyen az emberi életnek. Ezt húzza alá kijelentésével: „Senki sem emelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia.” (Jn 3,13)

Jézus alászállott, hogy felemeljék a keresztre, és magához vonzzon minket: „Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok.” (Jn 12,32) Halála és feltámadása után emelkedett a mennyei dicsőségbe.

Jézus keresztje azt mondja nekünk: a fájdalmat sokszor nem tudjuk kikerülni. Egyetlen módja van, hogy legyőzzük, és felülemelkedjünk rajta: ha szeretetté alakítjuk. Ezt tette a kereszten, amikor a gyűlöletet megbocsátásra, a szenvedést üdvösségre változtatta.

 

Jézus keresztje azt mondja nekünk: ami fáj, az nevel. Híres magyar költőnk, írónk, Kosztolányi Dezső (+1936) ezzel a hasonlattal szemlélteti egyik írásában a szenvedés értékét: A sasok gyöngéd szülők. Mohával és levéllel bélelik fészküket ezek a harcias állatok. De mihelyt fiókáik felnövekednek, éles köveket, hosszú tüskéket csempésznek oda, hogy szépszerével kitessékeljék őket. A családi otthont barátságtalanabbá teszik, mint a külső világot, hogy a kicsinyek megbarátkozzanak az élettel. Micsoda bölcs nevelők a sasok!” – Ha Isten nem mindig kényeztet minket, talán azért van, hogy neveljen és felkészítsen minket az életre.

 

Imádkozzunk Antoine de Saint-Exupery szavaival: „Istenem! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk, és érlelődünk!”

 

Jézus keresztje azt mondja nekünk: Isten velünk van a szenvedésben, még akkor is, ha nem érezzük szeretetét. Ismeretes, hogy a tiszta vizű tavak tükrében nemcsak a környezet tükröződik, hanem megláthatjuk a színes, különleges formájú köveket, és a benne úszkáló halakat is. Ha azonban valami megtöri a sima víztükröt, hirtelen lezárul tekintetünk előtt. Sokszor vagyunk így Istennel is. Jó sorsunkban nem kételkedünk szeretetében, de ha belénk hull a szenvedés köve, egyszerre eltűnik a jóságosnak hitt Isten-arc, és megrendülhet beléje vetett bizalmunk. Persze ennek az ellenkezője is megtörténhet – vagyis még inkább bízunk benne. De csak akkor, „ha a keresztet nem kifordítva, és hátulról nézzük – vagyis nem csupán a fát, a szenvedést szemléljük, hanem észrevesszük Azt is, aki a kereszten függött, Jézus Krisztust.” (Teilhard de Chardin) Ő szenvedésen át is képes az öröm, a boldogság vég nélküli világába vezetni.

 

 

Joomla Templates: from JoomlaShack