"Boldog, akinek bűne meg van bocsátva, akinek be van födve a gonoszsága..." /Zsolt 32,1/

MI A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE?

A bűnbánat szentségében Isten megbocsátja bűneinket és segítséget ad, hogy jobbá váljunk. Isten azokat is várja a bűnbánat szentségében, akik már régen nem részesültek benne.

KI GYÓNHAT?

Az első gyónásban az elsőáldozás előtt részesülünk. Ezután helyes minél gyakrabban, de legalább évente egyszer (húsvét előtt) gyónni.

HOGYAN?

A gyónás előtt átgondoljuk és megbánjuk bűneinket. A gyónásra való felkészülésünket lelkitükrök segítik, melyek az imakönyvekben és az interneten is könnyen elérhetőek (például ide kattintva vagy ide kattintva). A gyónás menete szintén megtalálható minden imakönyvben és az interneten is, de ha valaki nem tudja pontosan a gyónási imákat, akkor is bátran mehet gyónni, az atyák segíteni fognak.

Templomunk gyóntatási rendje ide kattintva olvasható.

 

Miért gyónjunk?

"Ha elestünk, fölállni és továbbmenni! Lehet, sőt biztos, hogy elesünk, de legalább egy lépéssel tovább." /Szalézi Szent Ferenc/

Az alábbiakban szeretnénk segítséget nyújtani azoknak, akik...

... rendszeresen gyónnak / szeretnének gyónni, de úgy érzik, még nem tökéletes, van még mit fejlődni; 

... rendszeresen gyónnak, de néha úgy érzik, hogy fölösleges, mert a gyónásaikban mindig csak ugyanazok a dolgok térnek vissza;

... évente egyszer-kétszer gyónnak, és ilyenkor nehéz feleleveníteni: "Hogy is kell? Mit is mondjak?";

... régen gyóntak utoljára, és úgy érzik: "Valamin változtatni kellene...talán a gyónás a megoldás? De nem tudom, hogy kell!"

 

Íme, egy rövid összefoglalás: Miért is gyónunk?

Ha szeretünk valakit vagy valamit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk. Csak azt szoktuk szeretni, ami értékes számunkra. Az értékes dolgok gyarapíthatják életünk minőségét, jobb helyzetbe kerülünk általuk, értünk vannak. Elveszteni azt, ami értékkel bír, annyit jelent, életünk minősége csökken, vagyis rosszabb helyzetbe kerülünk.

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!” A parancsok középpontja: az ember önmagában, életével, méltóságával, testével és Istennel való benső istenkapcsolatával együtt. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek, kevésbé leszünk boldogok. Növekedni az értékekben, megvédeni és előmozdítani azokat azt jelenti: egyre többé válunk, „Isten képmására” alakulunk, végülis megszületik bennünk az igazi ember. Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha megvalósítjuk magunkat, amennyiben szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: „Szeress!" Szeresd Istent, mert ő előbb szeretett téged, szeresd testvéredet, mert tudod, hogyan szeret téged Isten. Isten a szeretet.

Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat. Isten tudja ezt, és ezért elénk jön, nem mint szigorú bíró, hanem egy jó apa vagy anya; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit. Isten nem botránkozik meg miattunk, nem ítél el, nincs benne félelem a rossz sötétjétől, és nem jön indulatba bűneink miatt. Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret. Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát, az első ajándékot, amit föltámadva tanítványainak adott Húsvét napján: „Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.” Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge… ahol gyógyulásra van szükség.

 

Forrás: Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely - Lelkitükör szentgyónáshoz

Joomla Templates: from JoomlaShack