"Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártodban-keltedben" /Zsolt 121,7-8/

"Az advent meghívás az életre. Az advent feladat - mert ott rejlik benne a vágy: nem lehet, hogy csak ennyi az élet. Valami többnek kell lennie. Igen, több. Több, mint amivel eddig megelégedtem. Az, ami most van, nem elég.

A vágyakozás színe lila - mondta egy barátom. Mert a vágyakozás megtanít arra, hogy melyik az az út, amely nem az életre vezet. Mert vissza kell fordulnom, hiszen zsákutcába kerültem.

Mert esetleg fel kell ismernem: sikerült megbuknom az élet iskolájában. Mert az életet nem azzá alakítottam, amivé alakíthattam volna.

Az advent arra hív, hogy elbúcsúzzam az életem zsákutcáitól és komfortzónájától. Új útra hív, egy új kezdetre.

Aki nekiindul, az kilép a biztonságból, útra kel, kiteszi magát az időjárás viszontagságainak, az út veszélyeinek.

Ebben az értelemben az advent: veszélyes. Aki éli az adventet, kilép a rejtettségből, kiszolgáltatottá, megérinthetővé válik. Kint jár az úton, kényelem nélkül, hajléktalanul.

Mégis jó társaságban vándorol: Máriával és Józseffel, a három bölccsel, akik a csillagot követik, a pásztorokkal, akik otthagyják nyájukat.

Az advent fölkerekedés az életútra.

Hogyan éljük az adventet? Például szabadon, mint egy erdei vad?

Meg kell hagyni, ez a gondolat meglepő. De éppen így érkezünk meg abba, ami az advent lényege: meglep, meglepetést hoz."

 /Andrea Schwarz: Betlehemi láng, Korda Kiadó, Kecskemét 2018./