"neveden szólítalak: az enyém vagy" /Iz 43,1/

"A helyi rádióban olyan emberekkel készült interjú, akiknek - munkájuk jellegéből adódóan - adventben különösen sokat kell dolgozniuk. Véletlenül éppen hallottam az egyik beszélgetést, amelyben egy fenyőárust szólítottak meg. [...]

  - És - kérdezte a riporter a beszélgetés végén kíváncsian - Önnek milyen fenyőfája lesz otthon?

  - Ó, mi az utolsót szoktuk hazavinni, azt, amelyik megmarad...

Az utolsót, azt, amelyik megmaradt, mert senkinek sem kellett. Meglepődtem rajta, és tetszett is [...] A fenyőárus kiválaszthatná magának a legszebb és legjobb fát - és ezzel mutathatná, hogy milyen gyönyörű fenyők vannak a kínálatában. De nála karácsonykor olyan fa áll, amely bizonyára egy kicsit görbe, és lehetne több ága is... Olyan fája van, amelyik másoknak nem volt elég szép.

Azt hiszem, ezen a ponton érintjük meg azt, ami valójában a karácsony. Jézus Krisztus nem palotában születik, hanem istállóban - azon a helyen, amely megmaradt, mert a többi szállást már elfoglalták. Az angyalok pedig az örömhírt a pásztoroknak hirdetik, azoknak, akik a rövidebbet húzták, akik éjjel virrasztanak, amíg mások alszanak. Jézus azokhoz jön, akik a peremen élnek és kiszolgáltatottak, akiket senki sem akar, mert nem elég ügyesek, szépek vagy jók. Isten őket akarja, akik senki másnak nem kellenek.

Ez a karácsony üzenete."

/Andrea Schwarz: Betlehemi láng, Korda Kiadó, Kecskemét 2018./

Joomla Template: from JoomlaShack