„Itt vagyok, Uram!”  /ApCsel 9,10/

"Ezekben a napokban sokan úgy érzik, túl gyorsan szalad az idő. Karácsony előtt annyi a tennivaló! Vásárlás, csomagolás, szervezés... [...] milyen jó volna egy pici időt szakítani a csöndre, önmagunkra, Istenre. De ilyesmi hogyan is férne be éppen ilyenkor a napjainkba? Honnan vegyünk el egy-egy negyedórát? - Igen, ez néha tényleg nehéz.

De vajon fontos, hogy mindjárt negyedóra legyen ez az idő? Nem lehetne csak egyetlen perc vagy 20 másodperc? Amíg beindul a számítógép; ameddig piros a közlekedési lámpa; amíg melegít a mikrohullámú sütő vagy épp sorban állok a boltban a pénztárnál. Ezekben a rövid pillanatokban egyszerűen csak behívom Istent az életembe, Őreá gondolok, és azt mondom: »Itt vagyok, Uram!« Ha van egy rövidke zsoltárvers vagy olyan ének, amely sokat jelent nekem, azt ilyenkor elmondhatom, eldúdolhatom. Ahhoz, hogy egy pillanatra Isten jelenlétébe helyezzem magam és tudatosítsam magamban, hogy Ő jelen van, nem feltétlenül szükséges egy templom és egy negyedóra.

Ha kapcsolatban vagyok Istennel, akkor Isten jelen van az életemben akkor is, amikor a piros lámpánál állok, a tejet melegítem, vagy a számítógépre várok. Rajtam múlik, hogy ezekben a percekben beengedem-e Őt az életembe. Ha sikerül egy-egy pillanatra Isten jelenlétébe helyezkednem, akkor az már elég lehet ahhoz, hogy kilépjek a pörgésből, fellélegezzem, új lendületet vegyek. Vagyis arra, hogy eszembe jusson az Úr."

/Andrea Schwarz: Betlehemi láng, Korda Kiadó, Kecskemét 2018./