"Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala [...] József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta." /Mt 1,20.24/

"Gyakran hallom az aggódó kérdést: »Mindent jól csináltam?« A kérdező sokszor attól is fél, hogy nem felelt meg mások elvárásainak, vagy rossz szemmel néznek rá. Ha az illető mélyebben belegondol, azt is ki tudja mondani, hogy tulajdonképpen másképp szerette volna csinálni, de nem merte, nem volt hozzá bátorsága.

Józsefnek van bátorsága. Amikor szembesül a számára képtelen helyzettel, nem azt teszi, amit tenni szoktak »az emberek«. Először is: töpreng. Gondolkodik. Döntését nem másoktól teszi függővé. A maga útját járja. És az ő útja másmilyen. Mindegy, hogy az első pillanatban mennyire lehetett megbántva, megsértve, összetörve - a kapcsolata Máriával nem sérül. Nem szégyeníti meg, nem alázza meg, nem tesz olyat, amivel tönkretenné Mária jövőjét. Az angyal szavára hallgat. Az angyal hangját pedig az hallja meg, akinek van bátorsága keresni és megtalálni a saját útját; aki vállalja a kockázatot, hogy változtasson, másképp tegyen, más módon éljen.

És József vállalja a döntést. »Magához vette feleségét« - és ebben a pillanatban bizonyára nem érdekelte mások véleménye. Az angyal szavát követte. Nem tudok olyan apát elképzelni Jézus számára, aki aggódva kérdezgeti, mindent jól csinált-e. Csak olyan ember lehet, aki azt mondja: »Úgy cselekszem, ahogyan helyesnek tartom - mindegy, hogy a szomszédok mit szólnak hozzá«."

  /Andrea Schwarz: Betlehemi láng, Korda Kiadó, Kecskemét 2018./