"Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon!" /Iz 35,1/

"Idén ősszel is elültettünk körülbelül 130 virághagymát. Most téli álmot alszanak, a tavaszra várnak. A tavalyi 250 krókusz, tulipán és nárcisz is ott bújik valahol a földben. Ezek számomra a remény és a bizalom képviselői. Erőt merítek belőlük a sötét napokban.

A virághagymák a hideg földben várnak. Fagyok jönnek, hó esik - és egyszer csak, ha elmúlik a zord tél, a közelgő tavasz első jeleként felküzdi magát a fényre egy pici zöld hajtás, levelet bont, szárat sarjaszt és kivirágzik. Ha ebben nem remélnék és bíznék, ki se mennék a kertbe dolgozni, virághagymákat ültetni. [...]

Advent napjai remélni és bízni tanítanak.

A karácsony a sötétség mélyén történik, félelemben, reménytelenségben. Az ünnep ezt nem szünteti meg, hanem rendszerint éppen ebből bontakozik ki. Még nem hozza el a tavaszt, de elindítja a növekedést. [...]

A sötétségből indulunk a tavasz felé, amikor a betlehemi Gyermekkel nekivágunk valami újnak."

/Andrea Schwarz: Betlehemi láng, Korda Kiadó, Kecskemét 2018./