Maurizio Chiodi atya, erkölcsteológus, a Pápai Életvédő Akadémia tagja a koronavírus-betegségből lábadozva beszámolt tapasztalatáról a Vatikáni Rádió olasz műsorának. A betegség során megtanulta, hogy Istenre bízza magát, mint ahogy Jézus is a szenvedés révén tanulta meg az engedelmességet a Zsidókhoz írt levél tanítása szerint.
A Covid-19 betegség tapasztalata felejthetetlen nyomokat hagy, kezdte vallomását Chiodi atya, felidézve a fertőző betegségekre szakosodott római Spallanzani kórházat, a főorvost, az összes ápolót és egészségügyi dolgozót, a takarító személyzetet, akiket mind csak maszkban látott. Felejthetetlen időszakról van szó, mert ez a megpróbáltatás, a radikális magány nehéz ideje. Ez a betegség azonnal karanténba kényszerít: teljesen magadra maradsz, csak ápolód kísér el ebben a nehéz helyzetben. Ez a betegség kitesz a halál veszélyének és soha nem tudhatod, hogy mikor gyógyulsz meg, egyáltalán meggyógyulsz-e valaha. A megpróbáltatás az állandó váltakozásban áll, hullámvölgyek és emelkedők váltják egymást, egyszer fent, máskor lent, homály és fény, olyan, mint egy villogó lámpa. És a legradikálisabb kérdés éppen az Istenbe vetett hitet érinti. Hol vannak a hit előnyei? A betegség rákényszerít, hogy szembesülj a halállal, és eléd állítja az élet nagy kérdéseit.
Tehát olyan tapasztalatról van szó, ami válságba sodorja a hitet? – tette fel a kérdést a rádió munkatársa. Auschwitz után az ember megkérdezte: hol volt Isten? Ma, a világjárvány idején szintén természetes lenne feltenni ugyanezt a kérdést – jegyezte meg a telefonbeszélgetésben a riporter. Chiodi atya szerint fontos tisztázni, hogy melyik Istenről beszélünk. Isten nem az, aki kiküszöböl minden bajt. Lényegében ezt a kérdést teszi fel Jóbnak felesége: „Hol van a te Istened?” Te, aki annyira bíztál benne, most nézd meg, hová jutottál. Jób harcba kezd Istennel, párbeszédet folytat vele, tiltakozik, kérdéseket tesz fel. Eljut egészen odáig, hogy vádolja, hogy felelősségre vonja Istent. Olyan, mintha Jób azt mondaná nekünk, hogy a fájdalom, a mi esetünkben a Covid-19, valóban felteszi a radikális kérdést: miért létezik a fájdalom? És ez a kérdés maga után vonja a hit kérdését: megbízható-e ez az Isten? Végül Isten válaszol Jóbnak, úgy, hogy ő tesz fel neki kérdéseket. Megkéri, hogy emelje fel tekintetét és vessen pillantást a világra: nézze meg elbűvölő szépségeit és azt is, ami nyugtalanságot okoz. Jób ekkor szájára teszi kezét, megérti, hogy hallgatnia kellett volna – magyarázta Chiodi atya, majd hozzátette: „Azt hiszem, hogy Isten Jóbnak adott meglepő válasza Jézus válasza.” Isten válasza a fájdalomra és a halálra az a test a kereszten, Jézus teste, aki Isten. Egy Isten, aki velünk és értünk szenved, a végsőkig szeret és húsvétkor megnyitja a remény világosságát.
Az Egyház is megújultan kerülhet ki ebből a válságból? – hangzott az utolsó kérdés. „A tevékeny szeretet alapelve az a tanúságtétel, amit mi, keresztények adhatunk a törékenységnek ebben az olyan nagyon nehéz időszakában. Vagyis mutassuk meg, milyen ereje van a közöttünk lévő kapcsolatoknak, mennyire vagyunk képesek, hogy megbocsássunk egymásnak, hogy túllépjünk a konfliktusokon, hogy kölcsönösen gondját viseljük egymásnak. Ezen az úton haladjunk mint Egyház és mint civil társadalom. Túl kell jutnunk az énközpontú nézeten, miszerint mindnyájan képesek vagyunk egyedül megoldani a nehézségeket. Szerezzük vissza a köztünk lévő kapcsolatok erősségét, hiszen lényegében ez az, amit Jézus kér a keresztény közösségtől: szeressétek egymást, azért és ahogy én szerettelek titeket.”
Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurir
