Virágvasárnap a Messiás győzelmes ünnepe, melyre mégis rávetődik nagypéntek árnyéka. Jézus bár alázatosan, szamárháton, de hatalmas tömeg kíséretében, ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe, a szent városba.

Jézussal semmi sem történik véletlenül. Ebben az ünnepélyes bevonulásban Zakariás (Kr. e. VI. szd) próféta jövendölése teljesedik be: "Ujjong, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján." (9,9) Az emberek örömmel és lelkesedéssel üdvözölték, mert felismerték benne a megígért Megváltót. Sokan azonban politikai forradalmárnak hitték, s inkább azt várták tőle, hogy megszabadítja őket a rómaiak zsarnokoskodásától. Ezeket az elvárásokat Jézus nem akarta és nem is teljesítette.

A Messiás bevonulását már a IV. szd. végén nagy ünnepélyességgel tartották Jeruzsálemben. A keresztények az Olajfák hegyén gyülekeztek, s hosszabb igeliturgián vettek részt, majd estefelé körmenetben kísérték végig a helyi püspököt a városon. A gyermekek ilyenkor olajfa- és pálmaágakat lengettek. Ez a szertartás gyorsan elterjedt Keleten, de a nyugati egyházban csak a VIII. szd-tól vált a liturgia részévé. A mai ünnepet a középkori Európa két peremállamában: Spanyolországban és Magyarországon nevezték így: Pálmaágak vasárnapja, vagy Virágvasárnap. A pálmaág Keleten a győzelem jelképe. Pálmaágat tartva a kezünkben Krisztus győzelmét ünnepeljük a halál felett. Már ez is utalás a húsvétra, legnagyobbb ünnepünkre. Mivel nálunk ezt nem lehet beszerezni, helyette a tavasz legkorábban nyíló fájának, a fűzfának ágait, a barkát szenteljük meg; régebben virágos ágakat is megszenteltek, ezért nevezzük mi magyarok erről ezt a vasárnapot. A barkaág a megújuló élet, tehát a feltámadás jelképe Közép- és Észak-Európában.

Odahaza - házi oltárainkon, melyek ezekben az időkben kiemelt jelentőséggel bírnak - helyezzünk el néhány barkaágat a szép terítőn, legyen ott egy kereszt, meggyújtott gyertyával és készítsük elő a szenteltvizet, majd mondjuk el a következő fohászt: Mindenható örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk. Aki él és uralkodik, mindörökkön  örökké. (Ennek végeztével hintsük meg szenteltvízzel a barkaágakat). A megszentelt ágak egyikét tegyük a feszülethez és emlékeztessen minket keresztségünkre és Istennel való szövetségünkre. Milyen érdekes és elgondolkodtató, hogy a Messiás bevonulásánál az állatok (szamár) szolgálata mellett megjelennek a növények is: a friss ágak, amelyeket puha szőnyegként eléje terítenek. Az egész Föld hódol a Teremtő előtt, a leterített ruhákban pedig az emberi cicilizáció és kultúra borul le szerényen a lába elé. És a gyermekek ajkán felhangzik az igazság: Ő Dávid Fia, a Messiás, akit Isten megígért az ősatyák és próféták által. 

Minden szentmisében van egy pillanatnyi virágvasárnap, mégpedig a kenyér és a bor átváltoztatásakor, hiszen ekkor jön közénk az Úr, igaz, nem hatalommal, hanem alázatosan és szerényen, a kenyér és a bor színében, és Őt vesszük magunkhoz a szentáldozásban. - Minden kedves Testvérünknek, honlapunk hűséges olvasóinak áldott, Istenben bízó nagyhetet kívánunk!