Címlap
feltmadt.jpg

Vasárnapi gondolatok - 2013.10.20.

Alfred Delp (+1945) a második világháborúban bebörtönzött, majd kivégzett katolikus teológus szerint „a meghajtott térd, és a kinyújtott üres kezek a szabad ember két legősibb mozdulata.” -Lk 18,1-8

Mindkét gesztus az imádságra utal, és azt fejezi ki: az emberben él a vágy, hogy meghajoljon valaki előtt, mert kevés önmagának. Ha ezt nem teszi, akkor Isten valamelyik teremtményét, vagy önmagát bálványozza. Amikor térdet hajtunk, feláldozzuk magasságunk felét, így ismerjük el, hogy Isten nagyobb nálunk. Amikor kezeinket imádságra emeljük, azért tesszük, mert hiszünk abban: Isten nélkül semmit sem tehetünk.

Az ima a világ tengelye és minden cselekvésünk alapja. Az ima a hitből táplálkozik s ugyanakkor az ima erősíti bizalmunkat Istenben. Jézus az igazságtalan bíró történetével arra válaszol, hogy kitartóan, állhatatosan kell imádkozni. A mai evangéliumi részlet, az úgynevezett negatív látószögű, mégis pozitív tartalmú példabeszédek közé tartozik. Az igazságtalan bíró ellenállását az özvegyasszony állhatatossága felmorzsolja, s ő nem az igazság diadalra juttatása, hanem az alkalmatlankodástól való menekülés érdekében teljesíti a jogos kérést. Első pillanatra talán félreérthetően emberinek látszik az evangélium érvelése. Valóban, Isten ilyen földi „szabályokhoz” igazodna cselekedeteiben? Végül is azért hallgatja meg imádságunkat, és azért szolgáltat igazságot, mert sokat „kellemetlenkedünk” neki állhatatos könyörgésünkkel? Jézus nem ezt akarja mondani a példabeszéddel.

Olvasom a gyermekek Istenhez írt leveleit Eric Marshall és Stuart Hample könyvében. A gyermek tiszta, áttetsző, nem köntörfalaz, bizalommal kér, mert spontán ráérez arra, hogy Isten nem közömbös irányában és megadja neki, amit kér. „Jó Isten! Kérlek szépen, küldjél nekem egy pónit! Én soha semmit nem kértem ezelőtt. Ha akarod, utánanézhetsz! Éva.” Mármint a könyvelésedben, vagyis abban a bizonyos „nagy könyvben.”

De ha mi, felnőttek kérünk valamit, és nem kapjuk meg, kicsit megrendül a bizalmunk Teremtőnkben, és lehet, hogy már meg sem ismételjük kérésünket. Ha mégis, egy idő után abbahagyjuk, mert nem látjuk értelmét folytatni. Ne felejtsük el, hogy Isten nem automata: bedobom a kérésemet, megcsavarom a fogantyút, és máris kihullik, amit kértem. Isten nem gépezet: hallja kéréseinket, akarja is teljesíteni, de nem azonnal. Isten órája lassabban jár, mint a miénk. Eszembe jutnak a szerencsejátékok, pl. a lottó. Hányan vannak, akik évtizedek óta játszanak, és szinte semmit sem nyernek. Mégis újra és újra szorgalmasan kitöltik a szelvényt, és őrzik a reményt, hátha nyernek… Az imádság esetében miért adjuk fel olyan könnyen? Vajon mi az oka annak, hogy Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket?

Lehet, hogy káros dolgot kérünk. „Isten a jó orvoshoz hasonlít – írja Szent Ágoston –, aki éppen szeretetből tagadja meg páciensétől, ami ártana neki.” Gyomorműtétes betegnek operáció utáni napon nem engedélyez szilvás gombócot. Szűklátókörű, korlátolt eszünkkel hányszor kérünk olyan dolgot az imában, amelynél akkor teszi legnagyobb jót az Úr, ha megtagadja kérésünket.

Lehet, hogy jobbat akar adni, mint amit kérünk. Joni Eareckson (*1949), a 17 éves amerikai lány fejesugrás következtében megbénult. Éveken keresztül egetverő imával ostromolta az Istent mozgásképességének visszanyerése érdekében. És Isten nem hallgatta meg imáját. Pontosabban, nem úgy hallgatta meg, ahogy kérte: nem kelt fel tolószékéből. Ennél többet kapott: akaraterejét a hősiességig fokozta (szájába vett ecsettel művészi képeket képes festeni), hitét megszilárdította, a lelki élet legmagasabb csúcsára emelte. Azóta tolókocsijával járja a világot, megénekelteti a stadionok 90 ezres hallgatóságát és a szenvedők százezreit emeli fel depressziójukból szavaival és könyvei révén. Lábakat kívánt és Isten szárnyakat adott helyette neki!

A keresztény ima nem azt jelenti, hogy megmondjuk Istennek, mit kell tennie. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mi jobban tudjuk, mint ő, hogy mire van szükségünk. Isten meghallgatja a kéréseinket, de két dologba nem enged beleszólni: hogy hogyan és mikor teljesítse azokat. Ez már az ő gondja, nem a miénk. A most következő néhány gondolatsor késztessen bennünket elmélkedésre:

Kértem, hogy adjon nekem boldogságot,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak az áldását adhatja, boldogságom rajtam múlik.

Kértem, hogy adjon nekem türelmet,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelmem a megpróbáltatás gyümölcse. Nem megkapni, megszerezni kell.

Kértem, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól,
De Ő azt mondta: nem.
„A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzám.”

Kértem, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
De azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak átmeneti.

Kértem erőt.
És adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet.
És adott problémákat, hogy megoldjam őket.

Kértem bátorságot.
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem Őket.

Kértem szeretetet.
És küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet.
És adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam,
és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

Az imáim meghallgatásra leltek.

Heti útravaló: Gyakoroljam a kérő imádságot, de minden kérés után tegyem hozzá: akkor teljesítsd Uram, ha Te is jónak látod, és javamat szolgálja!

 

 
Információk

CÍMÜNK:
1145 Budapest
Bosnyák u. 26.
Telefon: (+361)383-0550
Fax: 383-0550

Email

IRODAI FOGADÓ ÓRÁK:
Hétfőtől Péntekig
9.30-13.00
délutáni órák:
16.00-17.45

SZENTMISÉK RENDJE:
Hétfõtõl csütörtökig:
8.00; 17:15; 18.00
Pénteken:
8.00; 16:30; 18:00
Keresztút: 17.15

Szombaton:8.00; 18.00
Vasárnap:7.30; 9.00; 10.30; 12.00; 18.00

GYÓNTATÁSUNK RENDJE:
Hétfõtõl péntekig: 7.15-7.55; 17.15-17.55
Szombaton: 7.15-7.55;
18.00 - 18.45
Vasárnap: szentmisék alatt